Valamit még elfelejtettem. A múltkor meséltem az illetőről, a öregről, aki nem viselkedett szépen, aztán ott maradt a konyhakövön... van egy régebbi élményem is. Ez még az előtt volt, hogy átváltoztam.

De az olyasmi volt, mint az igazi nagy szerelem. Ami magával ragad, elsodor, ad egy pofon, és a fal adja a másikat. Két évig tartott, nagyon szép volt, küzdelmes, de dicső... :) Aztán vége lett, közös megegyezéssel. Nem is ezzel volt a baj. Hanem ami utána jött. Történetese egy új "szerelem", aki valószínűleg elmebeteg volt, teljesen befolyása alá vonta az exemet, aki emiatt nagyon csúnyán viselkedett.

Persze ez nem kifogás az exnek. Ezért határoztam el, hogy egyszer megkeresem mindkettejüket. Kedvesen mosolygva köszönök nekik, és ez lesz az utolsó emlékük. :)

... igen, azt hiszem egyre inkább belerázódom a ritmusba. Így kell ezt csinálni.