Furcsa dolgok történtek.

A metróban mentem lefelé a mozgólépcsőn ma este. Elég nagy volt a forgalom, rengetegen jöttek-mentek körülöttem. Ilyen helyzetekben nem igazán szoktam az emberekre figyelni. Nem is kell, ha valamire érdemes felfigyelnem, azt úgyis megérzem. De ilyen nagyon ritkán van.

De most volt... hirtelen, mintha lassított filmet néztem volna. Szemben, a felfelé menő mozgólépcsőn hirtelen feltűnt egy személy. Láttam, hogy míg mindenki felfelé néz, de ő lehajtotta fejét. Hosszú sötét haját előre fújta a szél, eltakarta az egész arcát. Különös volt ez, hiszen a kereszthuzat épp a mozgólépcső felé fújt fentről lefelé. Emlékszem minden pillanatra, ahogy elhaladtunk egymás mellett. Ahogy a közelembe ért, hirtelen az én hajamba is belekapott a szél, és lobogni kezdett- a széljárással ellenkező irányba.

Azt hiszem, alábecsültem magam korábban. Tudtam, hogy ki ő, mielőtt már felemelte a fejét. Az egész néhány másodpercig tartott, de aki az örökkévalósághoz tartozik, mint ahogy a vámpírok is, képesek arra, hogy sokkal részletesebben éljenek meg akár pár másodpercet is; több információt látunk, hallunk, mint egy átlagember. Emiatt visszatekintve sokkal hosszabb időnek érzi az ember.

Ahogy rámnézett, álltam a pillantását. Semmilyen érzelmet nem mutatott, de volt benne valami távolságtartó arisztokratikus attitűd. A tekintete azt üzente: 

- Itt vagyok megint.

Egy fiatal férfi nézett rám szelíden, de szigorúan. Finom vonásai békés természetre, és művelt elmére utaltak.

Most láttam életemben először az arcát, de személye egész más benyomást keltett, mint amikor utoljára találkoztunk abban a sötét és hideg lépcsőházban, amikor megharapott.

Mikor leértem a lépcsőn, tudtam, hogy felesleges utána mennem. Akkor találkozhatunk csak, amikor ő akarja. Pedig annyi kérdésem lenne hozzá, főleg az, hogy miért vagyok annyira különböző más vámpíroktól. Hogy miért működöm máshogy. És főként kíváncsi voltam arra, hogy miért keresett meg megint. Mert ez bizony egy megkeresés volt.

Aztán kajánul elvigyorodtam magamban, mert éreztem: végre történik valami!